Rszlet a knyvbl
|
![](http://www.konyvlanc.hu/narnia/images/spacer.gif) |
![](http://www.konyvlanc.hu/narnia/images/chronicles/title_lww.gif) |
![](http://www.konyvlanc.hu/narnia/images/spacer.gif) |
|
![](http://www.konyvlanc.hu/narnia/images/spacer.gif) |
Valamikor, a kilencszzas vek elejn, lt ngy kisgyermek: Peter, Susan, Edmund s Lucy. A hbor bombzsai elõl a szleik vidkre kldtk õket, messzi Londontl. Ez a kis knyv az õ kalandjaikrl szl. Egy vilgtl elzrkz, szrakozott reg professzor hza lett az j otthonuk. Ettõl az plettõl minden messze volt. A legkzelebbi vastlloms tz mrfldre, a postahivatal pedig kt mrfldre. A hatalmas hzat egy hzvezetõnõ s hrom cseld, Ivy, Margaret s Betty tartotta rendben. Velk persze nem sokat tallkozunk a trtnet folyamn. A Professzor õsz haj, idõs ember volt, de mindig jkedvu. A gyerekek elsõ ltsra megkedveltk. Br amikor megrkeztek, s az reg kinyitotta az ajtt, nagyon meglepõdtek. Kedvesen dvzlte õket, Lucy, a legkisebb lny mgis megijedt. Edmund pedig annyira viccesnek tallta, hogy alig brta magba fojtani a nevetst. Az elsõ este, amikor a gyerekek vacsora utn elkszntek s flmentek az emeletre, rgvest megtrgyaltk az esemnyeket. - Azt hiszem, minden rendben lesz. Ennl jobban nem is alakulhatott volna. Az regtõl azt csinlhatunk, amit akarunk - mondta Peter. - Engem egy medvre emlkeztet - tette hozz Susan. - Na hagyjuk! - legyintett Edmund, aki hallosan fradt volt mr, de pp az ellenkezõjt prblta mutatni. - Ez engem egyltaln nem rdekel! - Mirt? - csodlkozott Susan. - Klnben neked nem az gyban volna a helyed? - Mintha anyt hallanm - felelte mrgesen Edmund. - Nehogy mr te mondd meg nekem, mikor menjek aludni! - Baj lesz, ha meghalljk, hogy mg mindig bren vagyunk - szlt kzbe Lucy. - Nem hiszem - mondta Peter. - Ebben a hzban senki sem trõdik azzal, hogy a msik mit csinl. Klnben sem hallanak semmit! Az ebdlõ innt vagy tz perc gyalog. Folyosk, lpcsõk…
- Mi ez a zaj? - kiltott fel Lucy hirtelen. Tudnotok kell, hogy ez volt a leghatalmasabb hz, amiben a gyerekek valaha is megfordultak, tele titokzatos jratokkal, res szobkba nyl hatalmas ajtkkal. Ezrt aztn a hang hallatn nem csoda, hogy egy kicsit megborzongtak. - Ez csak egy madr, te gyva kukac - mondta nyugodtsgot sznlelve Edmund. - Mghozz bagoly - tette hozz Peter. - Na, n most mr tnyleg megyek aludni. Folytassuk inkbb holnap a beszlgetst. Nagyon izgalmas itt, nemcsak a hz, de a krnyk is. Emlkeztek, milyen risi hegyeken t vezetett ide az t? Ht az erdõkre? Mindenfle llatok lakhatnak ott, mg veszlyes ragadozk is! - Borzok! - Rkk! - Nyulak! Egymst tlkiablva soroltk a klnbzõ llatok neveit. Nagy bnatukra azonban a kvetkezõ reggel zuhog esõre bredtek. Hiba lestek ki az ablakon, a sûrû esõfggny eltakarta a hegyeket, erdõket, sõt, mg a kis kerti patak sem ltszdott. A Professzorral egytt megreggeliztek, utna flmentek a szobjukba. A szoba hossz, alacsony helyisg volt, kt ablaka a kertre nzett, a msik kettõ az ellenkezõ irnyba. - Ht persze hogy most kell esnie! - zgoldott Edmund. - Ne morogj mindig, Ed! - szlt vissza Susan. - Fogadni mernk, egy rn bell kiderl az g. De addig is itt a rdi, meg ez a rengeteg knyv. - n inkbb felfedezõtra indulok a hzban! - mondta Peter. Ezt mindenki j tletnek tallta. Most nagyon figyeljetek, mert itt kezdõdnek az igazi kalandok! Mr emltettem, ez olyan hz volt, amit egyszerûen nem lehet megismerni. Hogy mirt? Mert a legaprlkosabb vizsglds utn is marad egy-kt feltratlan helyisg, rejtett zug, flreesõ lpcsõ - de nem is sorolom tovbb, hisz el tudjtok kpzelni! A felfedezõt elkezdõdtt. Az elsõ nhny ajt res szobkba nylt, ezen persze egyltaln nem lepõdtek meg. Nem lehet egy ekkora hzat bebtorozni. Aztn egy olyan helyisgbe jutottak, ami inkbb hossz terem volt, mint szoba, tele ablakokkal, a falakon rgi fegyverekkel. Egy msik szobban zldre festett falakat talltak. Mindssze egy hrfa rvlkodott a sarokban. Aztn kvetkezett hrom lpcsõ lefel, t felfel, majd egy pici emeleti elõszoba, aztn megint ajt, ami egy erklyre nylt. A gyerekek egyms utn nyitogattak be az emeleti szobkba is, ahol hossz polcokon vastag, rgi knyvek zsfoldtak. Nmelyik vastagabb volt, mint az õsrgi miseknyvek s Biblik. Vgl megint egy majdnem res szobra bukkantak, csak egy hatalmas kopott ruhsszekrnyt meredt rjuk a tloldalrl. Egyik ajtaja vegezett volt.
- Semmi izgalmas! - shajtott fel Peter, s kitrappolt a szobbl. A tbbiek kvettk, kivve Lucyt, aki htramaradt. Gondolta, flsleges a szekrnyajtval bajldnia, gyis zrva lesz, mgsem tudott ellenllni. Csak megprblom - morfondrozott magban. Legnagyobb meglepetsre az ajt mr az elsõ ksrletre knnyedn kinylt, s kt molyirt golycska gurult ki a szekrny belsejbõl, mintha vek ta arra vrtak volna, hogy kiszabaduljanak. Belesett. Szorosan, egyms mellett kabtok lgtak, bundk is voltak kzttk. Lucy mindig is szerette a bunda illatt. Kapta magt, s hirtelen belpett a szekrnybe, arct a kabtok kz frta. Az ajtt nyitva hagyta, a biztonsg kedvrt. Tovbb araszolt befel a szekrnybe, a kabtok rengetegben. Meglehetõsen stt volt, ezrt a kezeit elõrenyjtotta, nehogy a fejt besse a szekrny oldalba. Kt vagy hrom lpst haladhatott gy elõre. s hihetetlen, de mg mindig nem rte el a htlapot. - Naht! Ez nagyon klns szekrny! - gondolta. Lpdelt elõre, jobbra-balra lkdste maga elõtt a kabtokat. Egyszer csak, mintha valami csikorogna a talpa alatt. - Csak nem molyirt golycskkon taposok? - tûnõdtt. Lehajolt, hogy kitapogassa. De ahelyett, hogy a szekrny aljnak kemny fjt rezte volna, az ujjai valami puha, de hideg dolgot rintettek. - Nagyon klns - muldozott egyre jobban, s megint tett nhny lpst elõre. A kvetkezõ pillanatban rezte, hogy az arct srolja valami. De ez a valami nem a kabtok puha, lgy anyaga volt, hanem kemny, szrs dolog. - Mintha szraz fagak lennnek! - gondolta, br kiss rthetetlen volt, hogy mit keresnek itt szraz fagak. Hirtelen fnyt vett szre a feje fltt. Biztos volt abban, hogy a szekrnynek kzvetlenl a hta mgtt kell lennie. Mgis, amikor htrapillantott, egszen tvolinak tûnt. Aztn valami puha s hideg hullott a fejre. Krlnzett: egy behavazott erdõ kzepn llt. jszaka volt, hpelyhek ringatztak a levegõben. Ht sz se rla, kiss meglepõdtt. De a meglepõds csak fokozta benne a kvncsisgot. Krlnzett: hta mgtt ltta a nyitott szekrnyajtt, sõt, az res szoba krvonalait is. Termszetesen az ajtt nyitva hagyta, mert tudta, milyen elviselhetetlen dolog, ha valaki bezrja magt a szekrnybe.
- Brmikor visszamehetek, ha netn valami kellemetlen trtnne - nyugtatta magt. s btran elindult elõre. Krapp, krapp - ropogott a h a lba alatt. A hessen t messzirõl fny derengett. Tz perc gyalogls utn odart. Egy lmpaoszlop llt a tiszts kzepn. Lucy nem rtette, hogyan kerlhetett egy lmpaoszlop az erdõ kzepre. Most hogyan tovbb? Ezt kellett eldntenie. Ahogy ott lldoglt, apr neszre lett figyelmes. Mintha pici lbak trappolnnak a hban, sõt gy tûnt, felje kzelednek. Nemsokra klns kis lõlny bukkant elõ a sûrûbõl. Alig volt magasabb, mint Lucy, a feje fl havas esernyõt tartott. Derktl flfel emberformja volt, de a lbai, melyeket sûrû, fekete szõr bortott, kecskepatban vgzõdtek. Farka is volt, amit Lucy csak ksõbb vett szre, ugyanis gazdja pednsan tvetette az esernyõt tart karjn. Nyakba vastag, vrs slat tekert, a bõre is vrsnek tûnt. Furcsnak, de rokonszenvesnek ltszott. Nyeszlett szakllt s gndrks hajat viselt. A feje bbjn kt kicsi szarvacska hegyesedett flfel. Egyik kezben - mint mr emltettem - esernyõt tartott, a msikban csomagokat. gy nzett ki a havas tjban gy megpakolva, mintha karcsony elõtti nagy bevsrlsbl jnne ppen. Egy faun volt a klns alak, aki szrevve Lucyt, mg a csomagokat is elejtette mulatban. - Te jsgos g! - kiltott fel.
| |
|