Valamikor, a kilencsz�zas �vek elej�n, �lt n�gy kisgyermek: Peter, Susan, Edmund �s Lucy. A h�bor� bomb�z�sai elõl a sz�leik vid�kre k�ldt�k õket, messzi Londont�l. Ez a kis k�nyv az õ kalandjaikr�l sz�l. Egy vil�gt�l elz�rk�z�, sz�rakozott �reg professzor h�za lett az �j otthonuk. Ettõl az �p�lettõl minden messze volt. A legk�zelebbi vas�t�llom�s t�z m�rf�ldre, a postahivatal pedig k�t m�rf�ldre. A hatalmas h�zat egy h�zvezetõnõ �s h�rom csel�d, Ivy, Margaret �s Betty tartotta rendben. Vel�k persze nem sokat tal�lkozunk a t�rt�net folyam�n.     A Professzor õsz haj�, idõs ember volt, de mindig j�kedvu. A gyerekek elsõ l�t�sra megkedvelt�k. B�r amikor meg�rkeztek, �s az �reg kinyitotta az ajt�t, nagyon meglepõdtek. Kedvesen �dv�z�lte õket, Lucy, a legkisebb l�ny m�gis megijedt. Edmund pedig annyira viccesnek tal�lta, hogy alig b�rta mag�ba fojtani a nevet�st.     Az elsõ este, amikor a gyerekek vacsora ut�n elk�sz�ntek �s f�lmentek az emeletre, r�gvest megt�rgyalt�k az esem�nyeket.     - Azt hiszem, minden rendben lesz. Enn�l jobban nem is alakulhatott volna. Az �regtõl azt csin�lhatunk, amit akarunk - mondta Peter.     - Engem egy medv�re eml�keztet - tette hozz� Susan.     - Na hagyjuk! - legyintett Edmund, aki hal�losan f�radt volt m�r, de �pp az ellenkezõj�t pr�b�lta mutatni. - Ez engem egy�ltal�n nem �rdekel!     - Mi�rt? - csod�lkozott Susan. - K�l�nben neked nem az �gyban volna a helyed?     - Mintha any�t hallan�m - felelte m�rgesen Edmund. - Nehogy m�r te mondd meg nekem, mikor menjek aludni!     - Baj lesz, ha meghallj�k, hogy m�g mindig �bren vagyunk - sz�lt k�zbe Lucy.     - Nem hiszem - mondta Peter. - Ebben a h�zban senki sem t�rõdik azzal, hogy a m�sik mit csin�l. K�l�nben sem hallanak semmit! Az eb�dlõ inn�t vagy t�z perc gyalog. Folyos�k, l�pcsõk…     - Mi ez a zaj? - ki�ltott fel Lucy hirtelen.     Tudnotok kell, hogy ez volt a leghatalmasabb h�z, amiben a gyerekek valaha is megfordultak, tele titokzatos j�ratokkal, �res szob�kba ny�l� hatalmas ajt�kkal. Ez�rt azt�n a hang hallat�n nem csoda, hogy egy kicsit megborzongtak.     - Ez csak egy mad�r, te gy�va kukac - mondta nyugodts�got sz�nlelve Edmund.     - M�ghozz� bagoly - tette hozz� Peter. - Na, �n most m�r t�nyleg megyek aludni. Folytassuk ink�bb holnap a besz�lget�st. Nagyon izgalmas itt, nemcsak a h�z, de a k�rny�k is. Eml�keztek, milyen �ri�si hegyeken �t vezetett ide az �t? H�t az erdõkre? Mindenf�le �llatok lakhatnak ott, m�g vesz�lyes ragadoz�k is!     - Borzok!     - R�k�k!     - Nyulak!     Egym�st t�lkiab�lva sorolt�k a k�l�nb�zõ �llatok neveit. Nagy b�natukra azonban a k�vetkezõ reggel zuhog� esõre �bredtek. Hi�ba lestek ki az ablakon, a sûrû esõf�gg�ny eltakarta a hegyeket, erdõket, sõt, m�g a kis kerti patak sem l�tsz�dott.     A Professzorral egy�tt megreggeliztek, ut�na f�lmentek a szob�jukba. A szoba hossz�, alacsony helyis�g volt, k�t ablaka a kertre n�zett, a m�sik kettõ az ellenkezõ ir�nyba.     - H�t persze hogy most kell esnie! - z�gol�dott Edmund.     - Ne morogj mindig, Ed! - sz�lt vissza Susan.     - Fogadni mern�k, egy �r�n bel�l kider�l az �g. De addig is itt a r�di�, meg ez a rengeteg k�nyv.     - �n ink�bb felfedezõ�tra indulok a h�zban! - mondta Peter.     Ezt mindenki j� �tletnek tal�lta.     Most nagyon figyeljetek, mert itt kezdõdnek az igazi kalandok! M�r eml�tettem, ez olyan h�z volt, amit egyszerûen nem lehet megismerni. Hogy mi�rt? Mert a legapr�l�kosabb vizsg�l�d�s ut�n is marad egy-k�t felt�ratlan helyis�g, rejtett zug, f�lreesõ l�pcsõ - de nem is sorolom tov�bb, hisz el tudj�tok k�pzelni!     A felfedezõ�t elkezdõd�tt. Az elsõ n�h�ny ajt� �res szob�kba ny�lt, ezen persze egy�ltal�n nem lepõdtek meg. Nem lehet egy ekkora h�zat beb�torozni. Azt�n egy olyan helyis�gbe jutottak, ami ink�bb hossz� terem volt, mint szoba, tele ablakokkal, a falakon r�gi fegyverekkel. Egy m�sik szob�ban z�ldre festett falakat tal�ltak. Mind�ssze egy h�rfa �rv�lkodott a sarokban. Azt�n k�vetkezett h�rom l�pcsõ lefel�, �t felfel�, majd egy pici emeleti elõszoba, azt�n megint ajt�, ami egy erk�lyre ny�lt. A gyerekek egym�s ut�n nyitogattak be az emeleti szob�kba is, ahol hossz� polcokon vastag, r�gi k�nyvek zs�fol�dtak. N�melyik vastagabb volt, mint az õsr�gi misek�nyvek �s Bibli�k. V�g�l megint egy majdnem �res szob�ra bukkantak, csak egy hatalmas kopott ruh�sszekr�nyt meredt r�juk a t�loldalr�l. Egyik ajtaja �vegezett volt.    - Semmi izgalmas! - s�hajtott fel Peter, �s kitrappolt a szob�b�l.     A t�bbiek k�vett�k, kiv�ve Lucyt, aki h�tramaradt. Gondolta, f�l�sleges a szekr�nyajt�val bajl�dnia, �gyis z�rva lesz, m�gsem tudott ellen�llni. Csak megpr�b�lom - morfond�rozott mag�ban. Legnagyobb meglepet�s�re az ajt� m�r az elsõ k�s�rletre k�nnyed�n kiny�lt, �s k�t molyirt� goly�cska gurult ki a szekr�ny belsej�bõl, mintha �vek �ta arra v�rtak volna, hogy kiszabaduljanak. Belesett. Szorosan, egym�s mellett kab�tok l�gtak, bund�k is voltak k�z�tt�k. Lucy mindig is szerette a bunda illat�t. Kapta mag�t, �s hirtelen bel�pett a szekr�nybe, arc�t a kab�tok k�z� f�rta. Az ajt�t nyitva hagyta, a biztons�g kedv��rt. Tov�bb araszolt befel� a szekr�nybe, a kab�tok rengeteg�ben. Meglehetõsen s�t�t volt, ez�rt a kezeit elõreny�jtotta, nehogy a fej�t be�sse a szekr�ny oldal�ba. K�t vagy h�rom l�p�st haladhatott �gy elõre. �s hihetetlen, de m�g mindig nem �rte el a h�tlapot.     - Nah�t! Ez nagyon k�l�n�s szekr�ny! - gondolta. L�pdelt elõre, jobbra-balra l�kd�ste maga elõtt a kab�tokat. Egyszer csak, mintha valami csikorogna a talpa alatt.     - Csak nem molyirt� goly�csk�kon taposok? - tûnõd�tt. Lehajolt, hogy kitapogassa. De ahelyett, hogy a szekr�ny alj�nak kem�ny f�j�t �rezte volna, az ujjai valami puha, de hideg dolgot �rintettek.     - Nagyon k�l�n�s - �muldozott egyre jobban, �s megint tett n�h�ny l�p�st elõre.     A k�vetkezõ pillanatban �rezte, hogy az arc�t s�rolja valami. De ez a valami nem a kab�tok puha, l�gy anyaga volt, hanem kem�ny, sz�r�s dolog.     - Mintha sz�raz fa�gak lenn�nek! - gondolta, b�r kiss� �rthetetlen volt, hogy mit keresnek itt sz�raz fa�gak.     Hirtelen f�nyt vett �szre a feje f�l�tt. Biztos volt abban, hogy a szekr�nynek k�zvetlen�l a h�ta m�g�tt kell lennie. M�gis, amikor h�trapillantott, eg�szen t�volinak tûnt. Azt�n valami puha �s hideg hullott a fej�re. K�r�ln�zett: egy behavazott erdõ k�zep�n �llt. �jszaka volt, h�pelyhek ringat�ztak a levegõben.     H�t sz� se r�la, kiss� meglepõd�tt. De a meglepõd�s csak fokozta benne a k�v�ncsis�got. K�r�ln�zett: h�ta m�g�tt l�tta a nyitott szekr�nyajt�t, sõt, az �res szoba k�rvonalait is. Term�szetesen az ajt�t nyitva hagyta, mert tudta, milyen elviselhetetlen dolog, ha valaki bez�rja mag�t a szekr�nybe.     - B�rmikor visszamehetek, ha net�n valami kellemetlen t�rt�nne - nyugtatta mag�t. �s b�tran elindult elõre. Krapp, krapp - ropogott a h� a l�ba alatt. A h�es�sen �t messzirõl f�ny derengett. T�z perc gyalogl�s ut�n oda�rt. Egy l�mpaoszlop �llt a tiszt�s k�zep�n. Lucy nem �rtette, hogyan ker�lhetett egy l�mpaoszlop az erdõ k�zep�re. Most hogyan tov�bb? Ezt kellett eld�ntenie. Ahogy ott �lldog�lt, apr� neszre lett figyelmes. Mintha pici l�bak trappoln�nak a h�ban, sõt �gy tûnt, fel�je k�zelednek. Nemsok�ra k�l�n�s kis �lõl�ny bukkant elõ a sûrûbõl. Alig volt magasabb, mint Lucy, a feje f�l� havas esernyõt tartott. Der�kt�l f�lfel� emberform�ja volt, de a l�bai, melyeket sûrû, fekete szõr bor�tott, kecskepat�ban v�gzõdtek. Farka is volt, amit Lucy csak k�sõbb vett �szre, ugyanis gazd�ja ped�nsan �tvetette az esernyõt tart� karj�n. Nyak�ba vastag, v�r�s s�lat tekert, a bõre is v�r�snek tûnt. Furcs�nak, de rokonszenvesnek l�tszott. Nyeszlett szak�llt �s g�nd�rk�s hajat viselt. A feje b�bj�n k�t kicsi szarvacska hegyesedett f�lfel�. Egyik kez�ben - mint m�r eml�tettem - esernyõt tartott, a m�sikban csomagokat. �gy n�zett ki a havas t�jban �gy megpakolva, mintha kar�csony elõtti nagy bev�s�rl�sb�l j�nne �ppen. Egy faun volt a k�l�n�s alak, aki �szrev�ve Lucyt, m�g a csomagokat is elejtette �mulat�ban.     - Te j�s�gos �g! - ki�ltott fel.